Alpokaljai szállások

Ti hűs tetők, te zöldes enyhe éjjel boruljatok vérző szivemre le.
És részegits meg párás, gőzölő föld s te márciusnak fűszeres szele.
Legyezzétek ti könnyüszárnyu szellők a téli bútól bágyadt arcomat,
az ébredő tavasz örömdalában ernyedjen el a fáradt gondolat.
A rét aranyzöld bársonyára omlik hullámzatos, sötét hajam.
S én hallgatom fáradt szivem verését merengve mélán, gondtalan.
Ajkam meredt, fáradt szemem lecsuklik, elbágyadok és meg se moccanok.
S a szél lábbújjhegyen jő nézni erre, hogy élek-e - s fekszem, mint egy halott.
(Kosztolányi Dezső - Erdőben)