Mándok

Mábdok Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, a Nyírségben fekvő település.

 

Mándok 1832-ben tűnik fel a történeti forrásokban Mandok alakban, mint a Tomaj nemzetség-beli Losoncziak birtoka.

Az 1560 utáni években a község új birtokosokat kapott a gácsi Forgáchok személyében, akiknek szerepe, tevékenysége átnyúlt még a 20.század első felébe is. A török megszállás idején e terület kiesett a pusztítás köréből, így viszonylag békésebb élete volt a település népének. Ebben és az ezt megelőző időszakban a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, de már ebben az időben is megjelent az iparosság is: erre utal, hogy 1595-ben Rudolf magyar király vásártartási rangot adott Mándoknak, és szabadalomlevelet néhány lakosnak. Az 1556-os dézsmajegyzék alapján a község lélekszáma 330 főre tehető, ami az akkori viszonyokban elég magas szám volt. Ennek ellenére a földesúr a Kárpátokból jobbágyokat telepített be Mándokra, akik 1646-ban fatemplomot emeltek, amely ma a Szentendrei skanzen becses értékei közé tartozik. Fontos mérföldkő volt Mándok történetében, hogy 1720-ban mezővárosi rangot kapott, és a lakosok polgárjogot nyertek. Ez az ipar és a kereskedelem fellendüléséhez vezetett, s mintegy folytatása volt a vásártartási jog révén beállott fejlődési tendenciáknak. Mindezeket megerősíti az, hogy a Forgáchok Mándokot tették meg uradalmuk központjának, ennek egyik látható jele az 1750-ben épített kastély, mely napjainkban nagyon leromlott állapotban van.

1876-ban Mándok a Tiszai járás székhelye lett, ebben az időszakban a lakosság száma 2534 fő. Ez is elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakuljon. A korszerű Erzsébet gőzmalom, a szeszgyár és a fűrésztelep az áramfejlesztővel együtt mind bizonyítják, hogy a kapitalista gazdálkodás Mándokon jelentős teret nyert, ezzel egyidejűleg megindult a polgárosodás.

 

 

 

Görögkatolikus templom

A város görögkatolikus fa temploma – amely építészileg egyedülálló az országban – eredetileg a község Bukóc nevű dombja szélén állt. A 70-es évek elején lebontották és elszállították a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. A Szent Miklós tiszteletére emelt templom építési ideje vitatott – 1550 vagy 1640 körüli. A templom egyhajós, négyszögszentélyű, tapasztott boronafalas faépület.

Keletelt templom nyugati homlokzatán a zsindelyes sátortető előrenyúló részét négy faoszlop támasztja meg. Az így kialakult előcsarnok mögött emelkedik a kétszintű zárt négyszögű fatorony, melyet zsindelytető zár le. Fára festett Pieta kép áll az oltáron, az ikonosztázon fára festve Szent Miklós és Szent István képe van cirill betűs felirattal.

Református templom

A református templom 1828-ban épült, homlokzati tornyos, haránt csehsüveg-boltozattal fedett, egyszerű, késő barokk műemléki védettségű épület.